( A fenti szövegekre kattintva olvasható a forrás, és az eredeti írások)
Az egyik fele azt mondja Lutri a másik fele, hogy önbecsülés. De a facebook Ide tartozunk csoportjában ennél sokkal szélsőségesebb vélemények is megnyilvánulnak ezzel a kampánnyal kapcsolatosan. Mohácsi Viktória volt európai uniós képviselőnknek egyenesen azt véleménye, hogy ez egy „cigányösszeírás”, a jelen hatalom asztalalatti támogatásával, s az általunk szolgáltatott adatokat, majd jól felhasználják a cigányság ellen például kényszermunkatárborok létrehozásánál.
„Horváth polgárjogi Aladár” meg azt írja a csoportban, hogy mit neki önbecsülés, meg identitástudat építés... felrúgni sem érdemes ezeket az érveket. Szerinte ugyanis ez a kampány egy dologra jó csak, nevezetesen, hogy Setét Jenő politikai karriert építsen belőle magának. Ez azért jellemzi „polgárjogi Aladárt” … Nem ismeri azt az embert, aki közvetlen munkatársa, és egy kicsit talán több is volt neki majd egy negyed évszázadon át. Én csak kb. tíz éve vagyok a Jenővel személyes viszonyban, de tisztában vagyok vele, hogy nagy sajnálatomra Jenőnek sosem voltak politikai ambíciói. Pedig szerény véleményem szerint ott lenne a helye.
Lutri, vagy önbecsülés? ( katt. a szövegre)
Én azt mondom Lutri,és önbecsülés egyben. A kérdés az, hogy melyik az erősebb a félelem egy esetleges kockázati tényezőtől, vagy az önbecsülésünk?
Nézzük először a negatívumokat, és esetleges veszélyeket, amiket maga után hozhat a cigányságunk megvallása. Amikor a népszámlálás mellet kampányolók azzal érvelnek, hogy „az elkövetkező tíz év romákat érintő gazdasági, oktatási és egészségügyi politikája is azokra az adatokra támaszkodik majd, amelyeket most rögzítenek” akkor megvallom őszintén pesszimista vagyok. 43 évesen megéltem már egy két kormányt, olvastam némi történelmet is, és nincs tudomásom olyanról, ha csak az utóbbi 100 évet veszem is, hogy bármely kormány pozitív cigány politikát valósított volna meg. Most is szinte biztos vagyok benne, hogy a népszámlálás után kijött létszámunk számadatát akár öntudatukon kívül, akár szándékosan, de a cigányság hátrányára fogják felhasználni.
De miért akadályozna ez meg minket abban, hogy méltósággal megvalljuk milyen népcsoportból származunk?
Hisz eddig is ezt csinálták, látszatintézkedések, kirakatpolitika, közben milliárdok sikkadtak el valahol, és a cigányság csak csúszott, és csúszott lefelé a társadalmi létrán egyenesen az under- class-ba, a társadalmi osztályok legaljára, és annak is alá.
Tehát én azt mondom ez nem lehet ok arra, hogy szembeköpjem magam, és megtagadjam az anyámat, meg az apámat. Mert ők emlékezetem szerin soha nem hezitáltak semmilyen esetben, amikor arról kellet nyilatkozniuk, hogy milyen származásúak. Cigányok vagyunk mondták.
De nézzünk szélsőségesebb negatívumokat, veszélyeket. A kampány ellenzői sokan mondják „kényszermunka tábor” Nos innen üzenem nekik, hogy „kényszermunka program” köszöni szépen jól van, és már kiválóan működik fülkeforradalmi kormányunk jóvoltából. Ajánlanám is, hogy legalább olyan intenzitással, mint a népszavazás ellen tessék kérem tiltakozni ellene!
Aztán fenyegetnek még neonáci-veszéllyel, a cigányok rasszista indíttatású kiirtásával. Igen ez is valós veszély. Neofasiszták már ott ülnek a parlamentben, és a cigányok kiirtására irányuló tevékenységüket is megkezdték. Már van 6 halálos áldozatunk. Nem volt szükségük a népszámlálásra megy/ ment ez nekik anélkül is. Könnyű dolguk van/ volt, mert mi romák jól megtalálhatóak vagyunk ebben az országban. Vannak árulkodó rasszjegyeink, és földrajzilag is elkülönül gettókban, nyomornegyedekben él a népünk hozzávetőlegesen 90%-a. Itt is ajánlanám, hogy legalább olyan intenzitással, mint a népszavazás ellen tiltakozni kéne.
Sokat vitatkoztunk a facebook népszámlálási csoportunkban, a fent említett negatívumokat, veszélyeket, én magam is felvetettem, és amint látható itt is elismerem, a valós fenyegetettségeket. Sokat hezitáltam a vitáink során, álltam minkét oldalon. De most már álláspontra jutottam.
A Népszámlálás során romának vallom majd magam.
Életemben először egészen kicsi gyerekkoromban találkoztam a cigányságommal, szembesített vele a többségi társadalom. Amikor óvodába mentem, én voltam az egyetlen roma gyerek a csoportban. Próbáltam játszani velük, de a többség elhúzódott tőlem. Egy kislány odajött, és közölte velem: „ azt mondta az anyukám, hogy nem játszhatok veled, mert te cigány vagy!” Na ekkor találkoztam életemben először a cigányságommal. Addig tudtam élni a boldog gyerekkoromat. Az óvodában magányos voltam, és ezek után gyűlöltem odajárni.
Az iskolában azért ültem a leghátsó padban egyedül, mert cigány vagyok, a tanár azért szólt rám, már az első osztályban, hogy : „ ne jelentkezz Radics, mert te úgy sem tudod”- mert én cigány vagyok. Onnantól kezdve gyűlöltem iskolába járni!
Ezért elmentem 15 évesen dolgozni, mert cigány vagyok. A munkahelyen én végeztem a legalantasabb, legnehezebb fizikai munkát, és azért kaptam kevesebb fizetést, mint a többi magyar állampolgár mert cigány én vagyok.
Aztán jött a rendszerváltás, és nem kaptam többé tisztességes munkát, mert én cigány vagyok. Volt, hogy sírva mentem haza munkakeresés után, de akkor sem kaptam munkát, mert én cigány vagyok! Ezért aztán más magyar állampolgárok rám aggatták a jelzőt, hogy élősködő vagyok! Mert én cigány vagyok! Mivel nem volt munkám egyszer lopásra kényszerültem, hogy enni tudjunk. Ekkor azt mondták, hogy megélhetési bűnöző cigány vagyok, mások meg azt, hogy tolvaj élősködő cigány vagyok.
Aztán egyik nap megtudtam a TV-ből, hogy megöltem a Szögi Lajost, meglincseltem, mert én cigány vagyok, és Szögi úr haláláért minden cigány felelős. Én pedig ugye még mindig cigány voltam. Utána Marian Cosmát is leszúrtam, mert én cigány vagyok. Akkor majdnem meglincseltek az utcán, és a rendőrt is rám hívták. Itt Sztojka !-felkiáltással Ezután élősködő, tolvaj, gyilkos cigány lettem.
Aztán megtámadtak engem Molotov-koktélokkal, és vadászpuskákkal Galgagyörkön, Piricsén, Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön, és Kislétán. Igen, mert én olyan cigány vagyok, aki a saját testén érezte Molotov-koktélok égetését, olyan cigány, akibe minden egyes sörét belefúródott, és mai napig a testemben hordom őket. Igen én ilyen cigány vagyok.
Mindezek ellenére soha egyetlen egy esetben sem tagadtam le, ha rákérdeztek a származásomra.
Most titkoljam el, most tagadjam le, egy népszámlálás okán?
Én megfogom üzenni a népszámlálás alkalmával is, hogy bármit tettek velem eddig, én még mindig büszke cigány vagyok! Soha nem fogok megtörni!
A Cigányság az utóbbi évtizedekben identitástudat terén három csoportra szocializálódott.
Az első akik büszkék a származásukra, hagyományaikra, szokásaikra, kultúrájukra. S bátran vállalják minden esetben.
A Második csoport azok, akik a cigányságukat kétszínű módon használják fel. Ha hasznuk van belőle, akkor megvallják, de ha esetleg káruk származik belőle, akkor nyugodt szívvel letagadják eltitkolják.
A Harmadik csoport azok, akik feladták korábbi függetlenségüket, megpróbálnak nem cigányként élni, akik nem büszkék, hanem inkább szégyellik a származásukat, akiket a simulékonyságuk ellenére a többségi társadalom nem fogadott magába, és most valahol, gyökértelenül, úgymond a senki földjén élnek.
Nos... testvéreim, mielőtt válaszoltok majd a népszámláló kérdezőbiztosnak, előtte gondoljátok át melyik csoporthoz akartok tartozni! Én az elsőt választom!
Radics Béla,
aki minden körülmények között büszke cigány marad!
.
